Hangfal „sufni” tuning otthon

Miért is van rá szükség?

Mert az olcsóbb a belépő szintű hangfalak esetében (ez márka függően akár 200eFt-os hangfalnál is előfordul) az előállítási költségek lefaragására kispórolják a gyárak az „anyagot”. Spórolnak a vezetékeken, csatlakozókon, hangszórókon, hangdobozokon.

Ha mindent szeretne feljavítani, akkor vásároljon egy új hangfalat! (régi, de igaz mondás, amire minden ember rájön előbb, vagy utóbb, de valahonnan el kell kezdeni, csak legyen hova fejlődni. Visszatérve a mondásra: Sz@rra nem lehet várat építeni.)

Amennyiben egy kicsit szerencsések vagyunk, és nincs túl sok alapvető probléma a hangfal hangjával, akkor a következőképpen javíthat rajta.

Azon nem érdemes gondolkodni, hogy új dobozt építsünk, mert az megint túllépi a „még megéri” költségvetést.

-          Ez a kis hangfal tunig elsősorban a dobozra terjed ki. Házilag, egy kisebb összeg ráfordításával (esetünkben kb. 10eFT) hangfalunk nyugodtabb, precízebb mélyhangok előállítására lesz képes.

A doboz anyaga általában túl vékony, így könnyű a hangfal, olcsóbb a szállítás, stb… Itt igaz az a megállapítás, hogy ami nehéz, az bizalomgerjesztő, mert van benne anyag, tehát biztos drága.

Ha egy doboz könnyű, akkor feltételezzük, hogy vékony a falvastagsága, aminek köszönhetően az maga is egy membrán felületté válik zenehallgatás közben, így a zene játszása során a mélyhangok elnyúlnak, torzulnak, és döngenek, ami teljes mértékben megváltoztatja a zenét. Pl: nagybőgő esetében nem ismerhető fel a hangszer, csak egy búgó alap mély lesz hallható, ráadásul ez a hang kellemetlenül befolyásolja a középhangokat is, mivel eltolja az arányokat.

A hiba abban az esetben jelentkezik, ha az általuk hallgatott zenében fel szeretnénk ismerni a hangszereket. Azt egy ilyen hangfalnál nem minden esetben lehet.

Zenét hallgatni csak nyugodt környezetben lehet. Ez alap. De mi van akkor, ha már az erősítő bekapcsolása után egy alapzaj lesz a szobában. Ez is köszönhető a vékony, rezonancia csökkentetlen hangdobozoknak. Itt is az a hiba áll fent, hogy a hangszórók minimális zaját a külső doboz felerősíti, és hallhatóvá teszi a szobába. Egy erősebb, vastagabb, zajcsillapított doboz esetében viszont egy csendes környezetből indul a zenelejátszás mindenfajta súgás-búgás, és dörömbölés helyett.

Ez a technológia nem új fejlesztés, ezt több más nagyobb márka is használja, csak Ők a vastag, és amúgy is stabil dobozaikat merevítik tovább.

A második leggyakoribb hiba, amit a hangfalgyárak elkövetnek, az a hangfal mérete. Nincs ugyanis megfelelő liter a hangszóróknak, illetve nincs mélysége a dobozoknak, így a hangszóró nem fog telt mélyeket adni. Ezen csak egy apróbb trükkel tudunk javítani: ha belül megnöveljük a felületet. Ezt megtehetjük egy vatelin segítségével, amiből a téli dzsekik készülnek elsősorban a hőszigetelésük, és könnyedségük végett, vagy használhatunk drágább direkt erre a célra tervezett hangelnyelő szivacsot is.

Ezzel az eljárással teltebb mélyeket kapunk, viszont a vatelin, és a szivacs egyaránt csökkent a hangból, amit a hangfal kiad. Ez pár dB. Nem vészes, de észrevehető.

Lássuk a gyakorlatban, hogy hogy is működik. Jelen esetben az alanyunk egy Turul Audio  GW-996. Ez egy remek ár/érték arányú hangafal. Úgy is mondhatnánk, hogy ennyiért nem kapni nagyon mást. Fogy áron 50000Ft a szett háttérrel, centerrel.

Kezdésnek szedjük szét a hangfalat. Óvatosan kössük ki a hangszórókat, csak a doboz legyen előttünk. Ügyeljünk rá, hogy ne sérüljenek a hangszórók. Amennyiben nem találhatóak a hangszóró vezetéken jelölések, úgy jelöljük meg a polaritásokat, különben összerakáskor egy kis ijedelemre számíthatunk.  (ha csak az egyik polaritást cseréljük meg, akkor konkrétan eltűnnek a mélyhangok, ha mindkettőt, akkor azt csak sztereóban vesszük észre.)

Az illusztráció fontos, ezért képekkel segítjük a folyamatot:

Látható, hogy a hangfal mennyire üres.

Azért még ebben a kategóriában is látszik a mérnök igyekezete. Ha már spórolnak a kivitelezéssel, akkor is megpróbál megtenni mindent a jó ügyért, ezért merevítőket tesz a hangfalba, hogy a nagy felületeket lecsökkentse, így kisebbre véve a rezonanciát.

A második jó húzása az volt végezetül, hogy a középsugárzót külön dobozba tette, így védve a mélysugárzó által keltett káros rezonanciáktól. Amennyiben nincs külön légtérben a középsugárzó, abban az esetben nem lehet hangolni azt, és a mélysugárzó teljesen más frekvencián fogja rezegtetni a membránfelületét, mint a saját maga által keltett rezgések.

Ez nem csak a hangját teszi tönkre nagy hangerőn, hanem le is égetheti, vagy szétszakíthatja azt. (pille, tekercs találkozásánál.)

Elérkeztünk a rezgéscsökkentéshez. Mi jelen esetben ügyelve a hangfal árkategóriájára a legolcsóbb festékboltban kapható bitumenlapot használtuk. Ez megegyezik az autóiparban használt rezgéscsillapító anyaggal, amikkel tűzfalakat, kerékjáratokat szokás zaj, és rezgésmentessé tenni.

Igényesebb esetekben az autó hifisek közt elterjedt alumínium bevonatos anyagokat használnék (ilyen pl. a Dynamat cég termékei), mert az jóval lágyabb, és jobb zajcsillapító anyag. Ára viszont elég borsos. Jelen esetünkben viszont ez az anyag is megfelelő, mivel itt nincs kitéve az alany nagy hőnek.

Az anyag lágyságát ez esetben egy radiátor segítségével ugyanolyan lágyra alakíthatjuk. Erre főleg télen van mód, nyáron pedig a napfény, vagy egy hősugárzó lehet a legjobb segéd.

Egy éles szike segítségével megfelelő méretűre vágjuk a bitumenlapokat, majd a kétoldalú ragasztót védő nylon-t lehúzva felragasztjuk a kívánt fafelület belsejére. Célszerű a nagyobb felületeknél kezdeni, de ha van elég anyagunk, akkor az egész felület beborítható ezzel az anyaggal, a nagyobb felületek közepén akár duplán is.

Ezt követően vihetjük fel a vatelint a felületre. A legfontosabb oldal a hátsó oldal, ugyanis itt alakulnak ki az állóhullámok. Vatelines felület esetében viszont nincs visszaverődött hang.

Ügyeljünk arra, hogy a középsugárzó mögé is kerüljön a vatelinből, hiszen a középsugárzó is hangolt dobozban van, és annak is vannak káros rezonanciái.

A vatelint rögzíthetjük tűzőgéppel, (ha van olyan vastag a hangfal doboza), Patex műanyag ragasztópisztollyal, vagy Palmatex-el. A lényeg, hogy ne essen össze a hangfal belsejében, amikor hallgatjuk azt.

Ha mindezekkel megvagyunk, akkor összeszerelhetjük a hangfalunkat. Ügyelve a polaritásokra forrasszuk oda a hangszóró vezetékeit. Célszerű ezt akkor is megtenni, ha gyárilag saruval volt csatlakoztatva, hisz a forrasztásnak sokkal jobb a kontaktja. Igényesebbek, még kicserélhetik a hangszóró vezetékeit vastagabbra is. Csak olyan minőségre, amivel a külső csatlakozótól az erősítőig fogjuk összekötni. Mielőtt megvásárolja a hangszóróvezetéket, előtte ellenőrizze, hogy milyen vastagságot fogad a hangfal, és az erősítő csatlakozója.

Ajánlom a 2,5mm2 vastagságú rézkábelt, hisz az nem túl drága, és nem színezi a hangot.

Összeszerelve élvezze a különbséget. Mintha kicserélték volna a hangfalát.

Amennyiben ezt a műveletet új hangfalon végzi el, abban az esetben olvassa, el a hangfalbejáratásról irt cikkünket, hisz egy bejáratással közel, vagy legalább ilyen eredményt érhet el.

További jó zenehallgatást kívánunk!